Úgy hozta a sors, hogy megint Pusztaszabolcson találkoztam… Mégpedig egy olyan emberrel, egy gyűjtővel, egy megszállottal, akit a híre megelőzött. Akit azért kerestem meg, mert roppant kíváncsivá tett: milyen az a férfi, aki játékvasutat épít otthon a kertjében. Milyen az a gyűjtő, aki nem maketteket készít, hanem a telkén sínpárt rak le, és azon üzemelteti működőképes kisvonatát különféle kocsikkal…
Hetek óta készültünk erre a találkozóra mindketten, és most, a szeptemberi számban végre bemutathatom Önöknek Pálinkás József pusztaszabolcsi mozdonyvezetőt, akinek a hobbija a foglalkozása, akinek a munkája a kedvtelése – azt hiszem, ezzel a kör be is zárult. Szóval, ahogy beszél a hobbijáról, ahogy mutatja a kismozdonyt, ahogy belelkesül, mikor kedvünkért beindítja a házi vasutat… ez önmagáért beszél! Kívánom, hogy minél több ilyen emberrel hozza össze a sors Önöket is, kedves Olvasók, mert ez fantasztikus példa lehet mindannyiunknak!

Pálinkás József 1981 óta mozdonyvezető, a pusztaszabolcsi vasútnál kezdte pályáját. A gyerekkorában is gyűjtögetésre hajlamos fiatalembert ott fertőzte meg a szenvedélye: egy régi petróleumlámpát adtak a kezébe, hogy vigye a szemétbe. Akkor az jutott eszébe, hogy kár lenne kidobni, olyan jó kis lámpa ez… Azóta sokszor gondolta így különféle tárgyakról, és ma már akkora gyűjteménye van, ami méltán teszi híressé és ismertté a vasútkedvelők körében.

• A gyűjtőszenvedélyt még csak megértem, de hogy jut eszébe valakinek, hogy az udvarán kisvasutat üzemeltessen?
• Százhalombattán, a téglagyárban kínáltak megvételre először vasúti síneket, ennek 8 éve… Leselejtezett talpfákat vásároltam hozzá a munkahelyemen, a mozdonyok iránti szeretet pedig munkába állásom első percétől mozgatórugója volt az életemnek… A ház mögötti nagy telek meg kínálta magát az alkotásra!
• A gombhoz már csak a kabát kellett, nem? Megvoltak sínek, honnan lett rá kisvonat?
• Szinte ahány darab, annyi helyről… Elkezdtem járni az országot, főként a téglagyárakat, így lett meg az első mozdonyom két kocsival Mázáról. A dunaújvárosi vidámparkból is „teljes” szerelvényt vettem, Szentesről csille, Bodajkról másfajta kocsi van a készletben… Az a lapos  szerkezet például Cikoláról, az uradalmi vasútról származik, amellyel az istállóba szállítottak terményt, onnan ki pedig trágyát. Egy mozdonyom működik (Kipróbáltuk, nagy élmény! - a szerk.), egy felújítás alatt van. A másik kettő alkatrészhiányos, kocsi pedig sok van, és sokfélék. A kb. 450 méteres pálya egy hónapja lett kész, de még szeretném kialakítani a környezetét is, sok munka vár még itt is rám.
• Mit tudhatunk erről a pöfögő szerkezetről?
• 40-50 éves Diesel motor, aminek az a bája, hogy úgy kell kurblival beindítani. Ez 10-15 perces művelet, de át nem alakítanám modern önindítósra, elveszítené a varázsát! Kb. 10 km/h sebességre képes. Saját örömömre csináltam, de híre ment vasúti körökben, és már voltak is látogatóim.  Máshol bontják a vasutat, itt meg épül. Régebben el sem tudtam képzelni, hogy hogyan lehet megélni olyan településen, amelyiken nincs vasút. A családban a szülők-nagyszülők közül nem volt vasutas. Az öcsém dolgozik a vasúton. Meg hát az új generáció: A nagylányom is MÁV-os lett. Én gyakornokként az első perctől nagyon megszerettem ezt az életet! Annak idején az idősebb kollégák állandóan suvickolták, csiszatolták a régi mozdonyukat, és mikor 86-ban idehozták az áramot és megkaptuk az első V43-ast, hát mi sem akartunk lemaradni. Állásidőben festettük, csinosítottuk! Nagyon a szívemhez nőtt, ha azt egyszer megvehetném,…!!! (A makettje azért megvan, de mégsem az igazi.) Tőlünk elvitték Fehérvárra, aztán Nagykanizsára került. 1178-as a pályaszáma, de nem vigyáztak rá annyira, mint mi.
• Tartozik-e valahová ez a gyűjtemény?
• Nem, itt minden a sajátom. Bejártam érte az egész országot. 15-16 keskeny nyomtávú vasút létezik még Magyarországon. Nyíregyháza, Almamellék, Debrecen és a többi. Évente egy-egy napja van mindegyiknek, és ezekre a rendezvényekre némelyiket rendbe tesszük. Csak úgy, szeretetből. Ezt pénzért nem lehetne csinálni… Most Balatonfenyvesen voltunk tereprendezésen, ahol hajtányos találkozó lesz szeptemberben, arra készítettük fel a kb. 6 km-es szakaszt. Gyönyörű lett! Abban bízunk, hogy így talán fennmaradhatnak ezek a vonalak.
• Mennyi időt vesz igénybe ez a hobbi?
• Függ az időjárástól is, mennyit foglalkozom a gyűjteménnyel, de nincs hét, hogy kimaradjon… sőt, nap sem sok. Tele vagyok tervekkel, elképzelésekkel, amiket szeretnék megvalósítani. Gyűjtőmunkát is folytattam, egy majd’ 100 éves pusztaszabolcsi képeslap indított el azon az úton. Erről a kutatásról szól a 2004-ben kiadott Községtörténeti Füzetek 8. kötete is, címe: Uradalmi pusztákból vasúti csomópont. No, de ennek a története már egy másik beszélgetés témája kell, hogy legyen.
• Mi legyen a végszó?
• Az olvasók közül, ha bárkinél van olyan tárgy, írás, fotó, ami a vasúthoz kapcsolódik, s neki nincs rá igazán szüksége, szívesen elfogadok mindent a gyűjtemény gyarapítására. Ha pedig szeretnék látni mindezt, kereshetnek: Pusztaszabolcs, Dózsa György út 85. Telefon: (70) 314 7145. Előzetes időpont-egyeztetés után bárkit szívesen látok, akinek felkeltette a figyelmét ez téma. Legyen idős, fiatal. Aki szeret játszani, annak el kell ide látogatnia legalább egyszer. Mert míg játszani tudunk, addig nincs  s nem is lesz probléma ebben a hajtós világban. Kell egy kis sziget, ahol elfelejthetjük egy időre bajunkat, bánatunkat.

Elröpült majdnem 2 óra: megnéztünk mindent, mentünk egy kört a kisvonattal. Köszönöm a könyv egy példányát, amit a beszélgetés végén kaptam, nagyon megtisztelő ajándék!
Azt azért el kell mondanom Önöknek, hogy többek között az volt a remek ebben a Találkozásban, hogy az a szeretet és tisztelet, ami Pálinkás Józsefben van a munkája és hobbija iránt, valamint a kiegyensúlyozott, boldog emberrel eltöltött délelőtt csodákat tesz az emberrel! Engem elvarázsolt. Köszönöm!

 

Boka Erika

2008. szeptember