Úgy látszik, nekem csak van valami dolgom a lovakkal… Még ha így messziről is… Második alkalom, hogy rövid időn belül „belefutok” a témába. Ehhez némi manőverezésen túl hozzásegített az is, hogy a kistérségben ennek a sportnak most két jeles eseményét is bonyolították/bonyolítják – erről már olvashattak a júniusi számban.
Aktualitását a találkozásnak az az augusztusi rendezvény adja, amelyet Adony város és a Lovas Klub szervez: 2009. augusztus 28-29-30-án az Adony-Iváncsa Duna-parton FOGATHAJTÓ VERSENY LESZ.

• Azt nagyon régóta tudom, hogy szereted az állatokat, ismered a gazdálkodás csínját-bínját, mi késztetett arra, hogy lovas sportot válassz?
• Így igaz, mindig szerettem az állatokat. Virtus, magyarság, a lovak szeretete – mindez kell ehhez a sporthoz! A 90-es évek közepén alakult az Adonyi Lovas Klub, ahol elkezdtem a versenyzést. Az első derbi után már nem volt megállás: megfertőztem a családomat, a barátaimat – egy nagy közösség része lettünk. Kétévente világbajnokságot szerveznek, amelyre igyekszünk elmenni, Párizs, Achen, Warka után idén Kecskemét ad otthont ennek a rangos eseménynek. Ezeken kísérőként szoktam részt venni, de a nemzeti versenyeken kettes fogattal rendszeresen indulunk is.
• Hogyan veszi ki részét a családod? Jól tudom, a fiaid is űzik ezt a sportot?
• Persze, ebbe nőttek bele! Az első pillanattól fent ülnek a bakon, már az ölemben kezdtek! Ez egy életforma, amit szívesen vállal az ifjabb Árpád és Milán is. Alkalmazkodni tanít, szeretet, törődés alakul bennük, egész mássá válik, aki ebben él. Mindketten versenyeznek, Árpád az én segédhajtóm, ami nagyon fontos szerep a fogathajtásban. Egyensúlyban tartja a hintót, ütemet tart, hanggal segít. Igazi csapatmunka! Egymásra vagyunk utalva emberek és lovak valamennyien!
• Mennyit foglalkoztok a lovakkal?
• Februárban kezdődnek az edzések. Alapozással indítunk, jártatógépen történik az erőnléti-fizikai felkészítés. Napi 3-4 órát jelent ez, kb. 30 km-t tesznek meg a lovak. Amikor már jó kondícióban vannak az állatok, jöhetnek a technikai elemek: hajlítás, ütemváltás, a mozgásuk kecsessé tétele és a többi. Ez kétnaponta minimum 2 óra foglalkozást jelent. Minden mozdulatban finom munkának kell lennie, hiszen díjhajtásban is indulunk, ahol ezeket pontozzák! A versenyek után 4-5 nap pihenőt kapnak a lovaink.
• Másban is indultok?
• Én a nyári, szabadtéri versenyekre megyek, a fiaim a téli, fedeles sorozatban vesznek részt. Díj-, akadály- és maraton-hajtás, amiben versenyezek a kettes fogattal. Az országos versenyben összesítik az éves pontokat, ez ad egy rangsorolást. A döntőbe az első 20 fogat jut be. Professzionális szinten mi nem csináljuk, de nagyon szeretünk versenyekre járni, nagyon jól érezzük magunkat mindig. Büszkék vagyunk rá, hogy az ország bármely pontján elhangzik Perkáta neve. 4-5 csapatot tudunk kiállítani, ami nagy szó szerintem. Közösségformáló események ezek, ahol mi sohasem egymás ellen küzdünk! A győztes kupájából hagyomány a közös pezsgőzés versenyek után!
• Mennyit versenyeztek? Ha elosztom az évek számával azt a sok kupát, amit a nappalitokban láttam... Nem egy-két versenyen jártok évente!
• Nem, valóban, havonta egy-egy megmérettetés vár ránk márciustól októberig. Többet nem lehet vállalni: sem fizikailag, sem agyilag nem szabad túlterhelni a lovakat.

Mit kívánhatnék ennek a remek csapatnak? Még több kupát, vidám és önfeledt pezsgőzéseket a versenyek utáni megérdemelt lazításokhoz! Minél többször hangozzék el Perkáta neve a jeles lovas eseményeken – és legyenek követőik, az újabb és újabb nemzedékben találjanak követőikre ezek az elkötelezett sportemberek!
Az augusztus végi adonyi rendezvényre pedig szeretettel várják a lelkes szervezők és a szép fogatok az érdeklődőket: ingyenes parkolási lehetőséggel, díjtalan belépéssel és kitelepülő vendéglátókkal igyekeznek a látogatók kedvében járni!