• Rettegett betegségnek hívják. Alattomos, mert lehet, hogy szinte észrevétlenül támad. Lehet enyhe lefolyású, de akár halállal is végződhet. Kortól, nemtől, foglalkozástól függetlenül bárkivel előfordulhat. Agyi érkatasztrófa, más néven stroke, - mikor történt veled?
• 10 éve.
• Ha visszagondolsz, jelezte valami a bajt?
• Semmi előjele nem volt a dolognak. Akkor vettem parasztházat, ami alapos felújításra szorult. Napközben dolgoztam a Pécsi Extra című hetilapnál mint reklámfőnök, és munka után, valamint hétvégén a felújítás gyönyörűségeit élveztem. Tárgyaltam a mesteremberekkel, ami nem volt könnyű, be kellett illeszkednem a falusi életbe, (születésemtől Pécsett éltem), dolgoztam a munkahelyemen és a házon, valamint a ház körül is. Talán a sok munka és a stressz okozta, mert a szívműtétem óta még csak nem is dohányoztam, alkoholt egy kortyot sem ittam.
• Mi történt veled?
• Nem volt még központi fűtés, kályhával fűtöttem. Egyik nap ezen melegítettem vizet, közben gyönyörködtem a leszállni készülő estében. A víz megmelegedett, és le akartam venni a kályháról. Megfogtam a fazekat és leemeltem. Aztán arra eszméltem, hogy ülök a fotelban, a fazék a földön, a víz kiborult. Felálltam, és azon gondolkodtam, hogy mi a fene történhetett. Arra a megállapításra jutottam, hogy biztos elájultam. Aztán kimentem a ház elé. Álltam az udvaron, és mondtam, hogy milyen gyönyörű ez az este. Illetve csak akartam mondani, de a hangok a szavakban nem olyan sorrendben hagyták el a számat, hogy az érthető lett volna.  Minden hang megvolt, de összevissza. Akkor még soha nem hallottam a stroke-ról. El sem tudtam képzelni, mi lehet ez. Ismételten megpróbáltam egy mondatot kimondani, nem sikerül. Megijedtem. Mi az, hogy nem tudok beszélni? Hiszen ezzel keresem a kenyerem! Megpróbáltam magamban verseket mondani, és mindenféle mondatot. Az ment. Csak éppen kimondani nem tudtam semmit.
  Azt gondoltam, fáradt vagyok, lefekszem, aztán majd reggel minden úgy lesz, mint volt. Ébredéskor azt volt az első, hogy hangosan ki akartam mondani egy mondatot, de még mindig nem sikerült. Amikor a barátom jött, csak sírtam. Nem tudtam beszélni. Elvitt a kórházba, ahol kiderítették, hogy stroke-t kaptam. A beszédközpontom sérült, és részlegesen lebénult a jobb felem.
• Mennyi ideig és hogyan kezeltek a kórházban? Milyen terápiát kaptál, mikor végre hazamehettél?
• Hetekig voltam bent. Infúziót kaptam meg gyógyszereket. De beszélni nem tudtam, illetve csak nagyon dadogva. Hónapokig jártam logopédushoz, hogy javítson rajta, mert az érthetetlenségig dadogtam. Gyógytorna segített a bénulás utáni regenerációban, és nagyon-nagyon sokat gyakoroltam! A beszédet, a hangképzést, a szavak jelentését, a mozgást, mindent.
• Mennyire változtatta meg az életedet?
• Gyökeresen. Előtte főiskolára jártam, amit emiatt nem tudtam befejezni. A munkámat sem tudtam maradéktalanul ellátni, így leszázalékoltak. Aztán rájöttem, hogy saját magamnak kell ezen változtatni. Beszélnem kell minden áron, minél többet. Ezt tettem. Nagyon lassan, fokról fokra javult a dolog.
• Van olyan dolog, amit másként látsz, mióta kilábaltál, felépültél?
• Mondhatnám, hogy igen: kicsit vissza kell venni a munkából, nyugodtabban élni, nem idegeskedni, de ez sajnos nem mindig sikerül. Fel kell venni az élet ritmusát.
• Van maradandó nyoma?
• Ami végül megmaradt a mai napig: a rövid távú memóriám zömében elveszett. Azokat a verseket, szövegeket, amiket eddig is tudtam, bármikor elmondom. Ám, ha egy összetett mondatot kell elismételnem, az nem megy, mert mire az első felét elmondom, addigra elfelejtem a második felét. Hosszabb vicceket sem tudok mesélni, mert elfelejtem a poént. De vannak erre is kidolgozott technikáim. Mára már talán azok sem veszik észre, hogy stroke-om volt, akik régebb óta ismernek.
• Le kell/kellett mondanod valamiről emiatt?
• Azt a tempót, amit előtte bírtam, nem engedem meg magamnak. Ha elmarad a házimunka, ha késik a nagytakarítás, nem idegeskedek rajta, tényleg csak a határidős munkák esetében van elsőbbség. Ha fáradt vagyok, leülök varrni, nekem az a legjobb kikapcsolódás! Az alkotás megnyugtat, ellazít, kész terápia!
• Milyen célokat fogalmaztál meg magadban a gyógyuláskor?
• Szerencsésnek érzem magam, mert szinte teljesen helyrejöttem. Talán a sors akarta így, mert  van még valami feladatom az életben, amit el kell végeznem, és azt csak így tudom teljesíteni. A célom azt volt, hogy úgy élhessek, mint a sztrók előtt, és ezt tulajdonképpen elértem. Nem szabad eredményeket hajtani mindenáron. Meg kell adni a szervezetünknek, amire szüksége van!
• Mit tennél másként, hogy elkerüld ezt a történést az életedben?
• Az egészséges életmód fontos és tényleg meg kell próbálni életünkből kikapcsolni a stressz, ami elég nehéz. Próbáljuk súlyozni a feladatokat. Csak az a probléma, amiből azt is csinálunk! Tudom, hogy nem lehet csak úgy kitérni a stresszhelyzetek elől! De az életmódnak jelentős szerepe van abban, ami velünk történik. A rendszeres ellenőrzést, a szűréseket nem szabad elhanyagolni. Törekedni kell arra, hogy megtegyük a tőlünk telhetőt.

Ha gyanúnk van, a stroke jeleit

így ellenőrizhetjük:

1. Mosolyogj! Ha arca aszimmetrikus, és csak az egyik oldalon van mimika…
2. Emeld fel mind a két kezed! Ha nem tudja egyformán emelni a karjait…
3. Beszélj! Ha a szavak összefolynak vagy dadog, nem tudja magát kifejezni…
4. Nyújtsd ki a nyelved! Ha a nyelv nem középen marad, hanem oldalra lóg…